2010. február 16., kedd

A Valentin-nap ismét kimaradt az életünkből, bár ezúttal félig-meddig közös megegyezésre :), különben is vasárnap volt, ami nálunk amúgy is mindig ünnep...Az  utóbbi hetünk jórészt a vendégeskedésről szólt, hol mi mentünk, hol hozzánk jöttek. Árgus szemmel nézem a kiskirálylányt, hogy hogy viszonyul a többi gyerkőchöz. Egyelőre nem nagyon zavarja ha más is van rajta kívül, és ő se nagyon zavar másokat. Bár néha mintha ő is kezdene ráérzni a másiktól frissen megszerzett játékkal való néhány másodpercnyi játék semmivel össze nem hasonlítható mámorára.Úgyis csak idő kérdése. Minden kisgyerek természeténél fogva irigy, legalábbis egy darabig. Azt hiszem ezt csak mi felnőttek társítjuk egy elvetendő negatív érzéssel, ők csak a saját dolgaikat akarják megvédeni, nem tudják még, hogy a másik nem viszi el, nem rontja el, semmi baja sem lesz (valószínűleg), aztán ha egyszer mégis, akkor ember legyen a talpán aki megmagyarázza ezt egy másfél évesnek :)